Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust – kérdés, hogy most „robban-e a puliszka?”

2024. december 14. 18:15

A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.

2024. december 14. 18:15
null
Névai Gábor
Névai Gábor

Nincs olyan világpolitikai helyzet és konfliktus, amelyben a románok ne tudnának fél másodperc alatt pozíciót vagy oldalt váltani, akár egy lezárult háborúba is beszállni, amikor már nincsenek aktív hadviselő felek. Nekünk a saját utunkat érdemes követnünk, nem pedig bárkit is másolni, de a tanulságokat érdemes levonni a történelemből. És nem úgy, ahogy a Nagykörúton belül teszik: az előző évek „bezzeg Románia!” kampányai életidegen marhaságok, 

aki jár Erdélybe és Romániába, tudja, hogy keleti szomszédaink nemcsak a demokrácia és a gazdaság, hanem a napi életminőség terén sincsenek a kis-magyarországi szinten. 

Persze tény, hogy hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Eltekintve attól, hogy Ó-Románia gyakorlatilag a Huntington-féle civilizációs térkép másik felén helyezkedik el, Brassó a mai napig jól láthatóan kulturális határa Európa magjának.

Ellenérvként persze felhozható: baj, hogy vita folyhat arról, hol tart Magyarország és Románia. Elvégre Trianon után hetven évvel Kis-Magyarország a gulyáskommunizmus erkölcsileg súlyosan rohasztó közegében és hitelből ugyan, sokkal magasabb életszínvonalat teremtett, mint a népek börtöne, kultúrák nagy temetője, az 1989-re harmadik világbeli állapotokig jutó szomszédja. Ezeknek a bezzegkampányoknak a budapesti visszhangkamráiban azonban egyáltalán nem ismerik a Bors és Vama Veche között 1920 után összetákolt világot.

Nem tudnak semmit arról az univerzumról, amelyben a misztikus világkép, az ördögűzés egyfajta zsibvásárként egyesül a balkáni ízű politikai piaccal; ahol a baksis az örök kenőanyag a társadalom működtetéséhez; ahol a titkosszolgálatok befolyása párját ritkítja; ahol a kitalált múltnál és a valós államegyháznál csak egy erősebb habarcs van a politikai felépítményben, az pedig a magyarellenes sovinizmus. Mert amíg „progresszív” oldalról delirál rendszeresen a pesti sajtó, az igazság az, hogy Bukarestben a „liberális” és a „szocdem” egyaránt nacionalista, a szélsőjobb pedig inkább vasgárdista, a korabeli magyar nyilasvilág ma élő rokona – ezt a jelentős súlyponti különbséget sokan már Magyarországon sem értik, nemhogy nyugaton.

A román politikában minden erő közös alapvetése a nacionalizmus. Ezt nem megérteni éppen olyan rövidlátó, közveszélyes ostobaság, mint ahogyan a Kádár-rendszer a „lenini nemzetiségi elvek” megvalósítását várta Ceaușescu rémuralmától. Később ugyanezen logika alapján gondolták a tudatlanok azt, hogy majd az Európai Unió megoldja a problémát.

De akkor nincs különbség az eddigi román politikai elit, valamint a neo­vasgárdista pártok és elnökjelölt között? Dehogy nincs. A finomkodóan szélsőjobbnak nevezett militáns pártok őszintébbek és radikálisabbak is a magyarellenességben. Megkérdőjelezik az őshonos magyarság földhöz, levegőhöz való jogát. Ilyen messze nem ment el a Budapesten legutóbb a hátát mutogató díszszász államelnök, aki a magyar nyelv kigúnyolásával „csak” a magyar közösséget alázta meg egy pártpolitikai vitájában. Kapott is egy rakás nyugati elismerést, még NATO-főtitkárnak is elfogadták volna, hiszen a Nyugaton nem számít az európai nemzeti kisebbségek sorsa. Az elnökválasztás első fordulójának nyertese nála ezoterikusabb színvonalat hozott, és nem is nyugatiérdek-barát, Ukrajna háborújának létjogosultságát például megkérdőjelezte. 

Izgalmas kérdéseket vet fel a romániai demokrácia állapotáról, hogy az alkotmánybíróság megsemmisítette az elnökválasztási eredményt. Itthon nyilván senki nem örülne Călin Georgescu győzelmének, nem hiányzik a Vasgárda 2.0 sem, de hol a határa, mi a pontos kritériuma egy választási eredmény annullálásának?

Ha az első forduló győztese nem lenne „oroszbarát”, nem szorgalmazná a háború befejezését, vajon akkor is érvénytelenné nyilvánítanák az eredményt? Evidens, hogy 1947-ben Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust. Most más érdekeket szolgálnak támaszpontjai, nyersanyagkészletei, Ukrajna melletti földrajzi fekvése. Mit ér meg a Nyugatnak Románia?  

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata

Nyitókép: Névai Gábor

 

Összesen 73 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
1esperma
2024. december 15. 18:35
Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy Már a cím is aljas hazugság!. Erdélyt a JOBBOLDALI HORTHY JÁTSZOTTA ÁT a ROMÁNOKNAK. kétszer is. Először 1920-ban amikor szó nélkül elfogadta a Trianoni Békediktátumot. Másodszor 1941-ben. Amikor megtámadta az Erdélyt nekünk ígérő Sztálint.
1esperma
2024. december 15. 18:33
A JOBBOLDAL - amikor csak teheti - RÚTUL RÁTÖR SAJÁT NÉPÉRE, NEMZETÉRE is És ez igaz napjainkban is. Míg korábban a NEMZETÁRULÓ MAGYAR JOBBOLDAL belevitte hazánkat az összes eddigi világháborúba,... ráadásul idegen (oszt, ném) érdekekért, addig a mai JOBBOLDAL - hálából Trianonért és a ruszki megszállásért - szobrokat emel gr Tisza és Horthy tiszteletére.
Reszelő Aladár
2024. december 15. 09:28
Egészen jó összefoglalás. Leginkább az agresszív kismalachoz hasonlítanak Erdélyhez való hozzáállásban: ”’enyém és kuss” Ők azok, akik csavarbehajtóval állnak a magyar nyelvű táblák alatt, hogy amint kijön a friss népszámlálás, kapják is le a táblát, ha megvan a kívánt százalék.
Gyula bá
2024. december 14. 21:54
Sajnos a frissen feljövő román messiás szuveranista üzeneteket is kevert a hagymázas nacionalizmushoz. Ezzel lejárat minden jószándékú jobbrafordulást, ha volna ilyenre esély. Nincs.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!